fbpx

‘Anya és én’ glamour fotózás projekt 4/5 – Adri

Sorozatom célja, hogy megmutassam a női test változásait és a lelki folyamatokat, a megküzdési módokat az anyává válás során. Bízom benne, hogy ez a sorozat segítsége lehet minden Nőnek a saját testében történő változások elfogadásában. Sokszor úgy gondoljuk, hogy bizonyos dolgok csak velünk történhetnek meg, pedig nagyon sok esetben csak arról van szó, hogy nem tudunk mások nehézségeiről, hiszen a közösségi médiában leginkább a szép oldalunkat láttatjuk magunkból. Örömmel fogadtam, hogy 5 Nővel is együtt dolgozhattam, együtt alkothattunk, hiszen a glamour fotózás eléggé komfortzónán kívül eső dolog sokak számára. Büszke vagyok erre az 5 Nőre és Anyára, és mérhetetlenül hálás vagyok nekik, hogy válaszaikkal, -ha csak egy embernek is már-, segíteni tudnak. Nekem biztosan terápiás volt, köszönöm!
A sminket köszönöm Sárándi-Bőczi Boglárkának!

  1. Hogyan élted/éled meg a várandósságodat (és a szülésedet)?

Hála égnek könnyű volt a várandósságom, semmi rosszullét, hányinger vagy kívánósság. Inkább lelkileg volt nehéz, hogy nem egészen én uraltam a testem, nem tudtam mindig azt csinálni, amit szerettem volna. Hogy jobban érezzem magam, elkezdtem nőiesebben, csinosabban öltözni. A szülésem története röviden, mindenkinek ilyen szülést kívánok minimum. Ha valakit hosszabban is érdekel, nyugodtan keressen meg. 🙂

2. Milyen nehézségeken mentél keresztül, hogyan jutottál túl ezen? (betegség, vetélés, stb.)

Terhesség alatt minden rendben volt, leszámítva, hogy egy pár kedves eü-s kolléga szerint kövér kismama voltam, mivel híztam 16 kg-t és az nagyon sok. Azon meg, hogy veszélyeztetett terhes voltam egy korábbi műtét miatt, igyekeztem nem agyalni, bíztam a testem jelzéseiben, hogy miben hol a határ.

3. Könnyen el tudod fogadni a segítséget?

Hála égnek könnyebben el tudom már fogadni a segítséget, hiszen menet közben jöttem rá, hogy az a “rózsaszín cukormáz”, amit emlegetnek az anyaság kapcsán kb. a történet 60-70%-a. Szóval igen, ne féljen senki segítséget kérni.

4. Ki támogat lelkileg?

Többen is vannak akik támogatnak, mindenki máshogy. Sokszor egy őszinte hogy vagy kérdés is sokat számít.

5. Mi (volt) a legnagyobb félelmed a szüléssel kapcsolatban?

Legnagyobb félelmem a szüléssel kapcsolatban, hogy fájni fog. Meg az, hogy mi van, ha valami baj lesz.

6. Milyen szakemberek/könyvek/podcastek, stb. segítették a várandósságodat/szülésedet?

Sokat segített nekem Fehér Izabel jógaoktató, Komáromi Krisztina dúla és Czank Ági szülésfelkészítője. Az általuk szerzett tudàst összegyúrtam, ahogy jónak láttam, s úgy “programoztam” át az agyam, hogy nem én szülök, hanem a kisfiam születik meg, én csak segítek neki világra jönni. Szerintem nekik köszönhetem, hogy ennyire jó szülésélményem volt.

7. Hogy érzed, el tudod fogadni a tested változásait? Mi volt a legnehezebb?

Abszolút nem tudtam/tudom még most sem elfogadni a testem változásait. Nagyon nehéz, nap mint nap tükörbe néznem úgy, hogy közben a facebook emlékként dobálja fel a régi képeket. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy úgy és annyit mozogjak, amennyit kellene. Ezek a változások lelkileg is megterhelőek. Várandósságom alatt sokszor naponta álltam mérlegre, hogy mennyi az annyi. Még most 9 hónappal szülés után is előfordul.

8. Ha megszületett a babád, hogy élted meg az első napokat a kórházban?

A kórházban egy nagyon tündéri anyukával (K. Kata) kerültem egy szobába, akinek akkor született a második babája. Abban a pár napban tőle és az akkori ottani védőnőtől (Kőmives-Gönczöl Anita) rengeteget tanultam.

9. Miért ajánlanád másoknak ezt a fotózást?

A fotózást azért ajánlom másnak is, mert segít valamennyire elfogadni a tested. Láthatod mások hogyan látnak téged, ami jó.

10. Bármi egyéb kiegészítés:

Nagyon meglepett, hogy a kismamák, anyukák mennyire “shamingelik”, elítélik egymást. Hogy nem mondhatom el, hogy rohadt nagy és nehéz meló az egész, sokszor magányos és nem egy rózsaszín habosbabos valami. Az kb. csak a 30%-a. Hogy megcímkéznek, hogy szar anya vagyok, ha ki merem mondani szülés után 6 hónappal, hogy részmunkaidőben szeretnék visszamenni dolgozni, mert nem csak anya szeretnék lenni, hanem nő is, aki feleség is, segít a pénzszerzésben, foglalkozik magával is. Vagy eljárok kozmetikába, körmöshöz, vagy netán néha a megmaradt barátnőkkel (igen, sok nem gyerekes barátnő valahogy elmarad 🙁 ) beülsz valahova, azt a pénzt költhetném a gyerekre is. Nem, nem másnak szültem a gyerekem, de nem is szeretném elveszíteni önmagam. Vannak igényeim, amik igenis megférnek az anyaság mellett. Szerintem nem kellene félni kimondani ezeket a dolgokat félve mások véleménye miatt. Nem másoknak élünk, hanem magunknak és a családunknak. És szerintem a családod úgy tudod igazán szeretni, ha magadat is szereted.