fbpx

‘Anya és én’ glamour fotózás projekt 3/5 – Vivi

Sorozatom célja, hogy megmutassam a női test változásait és a lelki folyamatokat, a megküzdési módokat az anyává válás során. Bízom benne, hogy ez a sorozat segítsége lehet minden Nőnek a saját testében történő változások elfogadásában. Sokszor úgy gondoljuk, hogy bizonyos dolgok csak velünk történhetnek meg, pedig nagyon sok esetben csak arról van szó, hogy nem tudunk mások nehézségeiről, hiszen a közösségi médiában leginkább a szép oldalunkat láttatjuk magunkból. Örömmel fogadtam, hogy 5 Nővel is együtt dolgozhattam, együtt alkothattunk, hiszen a glamour fotózás eléggé komfortzónán kívül eső dolog sokak számára. Büszke vagyok erre az 5 Nőre és Anyára, és mérhetetlenül hálás vagyok nekik, hogy válaszaikkal, -ha csak egy embernek is már-, segíteni tudnak. Nekem biztosan terápiás volt, köszönöm!
A sminket köszönöm Sárándi-Bőczi Boglárkának!

1. Hogyan élted/éled meg a várandósságodat (és a szülésedet)?

A várandósságom a semmiből jött. Nem készültünk rá, egészen más terveink voltak. Éltük a 20-as éveinket, nagykanállal. Élveztük, hogy végre saját erőből azt teszünk, amit szeretnénk. 

Anyukám megérezte, a nagymamám megálmodta, én alig akartam elhinni. 

Van egy autoimmun betegségem, amiatt mindig is az volt bennem, hogy nekem nehéz lesz teherbe esni. Hogy – ha majd szeretném – mindenféle vizsgálat, kezelés, készülés kell. Ehelyett egyszercsak belecsöppentünk ebbe a helyzetbe, amit még az orvosok is kicsit hitetlenkedve fogadtak. 

A várandósságom az első 2 trimeszterben olyan volt, mint egy hullámvasút. Voltak csodás dolgok, amikor a fellegekben jártam, terveztünk, csak a szépet láttuk. Aztán jött a ”hormon rush”, amikor mindent szerettem volna csak nem terhesnek lenni. Hányinger, hányás, egészségügyi problémák, kórházi kezelés, a saját személyem elvesztésétől való félelem, a szabadság megszűnésének érzete.. A harmadik trimeszter kicsit kiegyensúlyozottabb. Már jobban látom, hogy hova tartunk, az egészségügyi problémáim is rendeződtek, csökken azoknak a dolgoknak a száma, amin aggódni kell. 

2. Milyen nehézségeken mentél keresztül, hogyan jutottál túl ezen? (betegség, vetélés, stb.)

Egy alapbetegség mellé lettem várandós, ami nem volt éppen nyugalmi fázisban. Ennek hatására extrán oda kell(ett) figyelnem magamra. Nagyon gyenge voltam az elején, az erős vashiány és vérszegénység miatt kórházban is töltöttem néhány napot. 

Mindemellett azt mondhatom, hogy viszonylag simán átvészeltem a nehézségeket, amihez nagyban hozzájárult a hozzáértő orvosi csapat, akik folyamatos felügyelet alatt tartottak és valóban azt nézték, hogy mi a legjobb mindkettőnknek. 

Nyugtával a napot, de eddig nagyon hálás vagyok az orvosoknak, hogy mindent megtesznek és korrektül tájékoztatnak minden helyzetben. 

3. Könnyen el tudod fogadni a segítséget?

Nem is a segítség elfogadása, inkább a segítségkérés az, amivel én mindig küszködtem. Az “Oldd meg” és “Légy erős” parancsok uralták az életem, erőmön felül és egyedül  teljesítettem akkor is, amikor erre nem lett volna szükség. A várandósság ilyen szempontból terápia. Most nincs más választásom, mint segítséget kérni: a 10 kilós bevásárlást és a zsugor vizet nem kell, hogy fel tudjam vinni a negyedikre, mint ahogy a munkám is el lesz végezve akkor is, ha én nem vagyok ott. Ez az időszak remélhetőleg segít nekem abban, hogy később se terheljem túl magam feleslegesen. 

4. Ki támogat lelkileg?

Egyrészt pszichológus. Már a várandósságom előtt is jártam; nekem sokat segít abban, hogy helyén tudjam kezelni a lelki dolgaimat és rendszerezzem az érzéseimet. 

Másrészt, hatalmas szerencsém van a párommal: bármit megoszthatok vele, akár a legmélyebb lelki vívódásaimat is, akkor sem ítél el és mellette megnyugszom.

5. Mi (volt) a legnagyobb félelmed a szüléssel kapcsolatban?

Az ismeretlentől való félelmem a legerősebb a szüléssel kapcsolatban. Még nem voltam ilyen helyzetben, elképzelni is nehéz, hogy mire számítsak. Emellett a sok lehetőségből (császár vs természetes szülés, fájdalomcsillapítási módok, bába, dúla, apás szülés, stb…) nehéz kiválasztani a legjobbakat, könnyű elveszni az információk tengerében. 

Arra kondicionálom magam, hogy intuitívan tudjak döntést hozni. Történjen, ami nekünk a legjobb!

6. Milyen szakemberek/könyvek/podcastek, stb. segítették a várandósságodat/szülésedet?

Hadas Kriszta – Jön a baba sorozata youtube-on sokat adott olyan szempontból, hogy mennyiféle lehet a szülés, milyen mennyi aspektusa van.  

A nőgyógyászomban tudom, hogy bízhatok, ahogy a védőnőben is. 

Inkább gyermeknevelési, mint várandóssági témákkal foglalkoztam.

7. Hogy érzed, el tudod fogadni a tested változásait? Mi volt a legnehezebb?

Napról napra rácsodálkozom, hogy mekkora a hasam, és egyre csak nő.. Elképesztő, hogy mi mindenre képes a női test.  Azt gondolom, hogy szerencsés alkat vagyok, hatalmas, maradandó változásokat nem tapasztalok.

Számomra a lelki átalakulás sokkal jelentősebb. Megbirkózni a tudattal, hogy már nem csak saját magamért vagyok felelős, nem magam miatt kell vigyáznom magamra, hanem van egy másik élet is, akiről gondoskodnom kell már a várandósság alatt is nagyban meghatározza a lépéseimet. 

8. Ha megszületett a babád, hogy élted meg az első napokat a kórházban?

– 

9. Miért ajánlanád másoknak ezt a fotózást?

Soha nem szerettem fotózkodni, nem voltam még profi fotózáson sem. Mariettával viszont nagyon jó élmény volt az első. Magabiztosságot adott és előhozta azt a nőiességet, amit elveszettnek hittem a terhesség miatt. 

10. Bármi egyéb kiegészítés:

Nem vagyok híve annak, hogy idealizáljuk ezt az időszakot. Szép is a születés csodája és hogy egy új élet növekszik az anyákban, de a -sok esetben- negatív, mély és valódi érzéseket el kell, hogy nyomjuk: nem illik ilyet érezni, nem illik erről beszélni. Viszont azt gondolom, hogy a várandós nők 70-80%-a megéli, hogy a teste felett éppen átveszi valami az uralmat és neki semmi ráhatása nincs.

Ugyanilyen elvárás, hogy rögtön szuperanyává kell válni és ha nem jön egyik pillanatról a másikra, akkor jönnek a megjegyzések, kritikák, az “ősanyáktól”. NEM erről kéne, hogy szóljon. Mindenki lehessen úgy terhes, szülhessen, szoptathasson, nevelhessen úgy, ahogy jónak látja. Elég a shamingből és a teljesíthetetlen elvárásokból!